Mozgássérült vagyok, de van életem

Délután átmentünk Icával a holnap házába. Ettünk sajtos pogit meg oroszkrém tortát. Mind a kettőt Ica sütötte!!! Ez volt az ajándékom! Számomra ez többet ért mint egy drága ajándék (ez se lehetett olcsó) mert tőle kaptam. Nagyon finom volt! Utána átmentünk a konferencia terembe filmet nézni.  Majd meghaltunk a röhögéstől, mert vigig hülyültük a filmet. Iszonyatosan jól éreztem magam!! Ez volt az első normális szülinapom!!

Hatkor keltem, de már negyed 8- kor kész lettem.  Mivel Andi pont lekísérte Beát reggelizni, én is elmentem a suliba. Az osztály előtt vettem észre hogy a laptopom a szobában maradt. Visszafordultam. A szobánál összefutottam Icával. Segített kinyitni az ajtót. Ennnyit láttam egész nap. Kettőkor megjöttem a suliból nem találtam a kajámat. Andi azmondta fölviszi a nővéribe és beteszi a hűtőbe, de nem ott volt, hanem a Bea hűtőjében. Erre csak 4-kor jöttünk rá. Ági megetetett hogy ne egyem le a ruhámat. 5-kor jött Erzsike néni a Beához, ettünk lencsefőzeléket pörköltel. Ági megfürdetett és befeküdtem az ágyba.
Ennyi történt ma.

Sokan kérdezték mikor folytatom az írást. Nagyon jól esett hogy vannak emberek akiknek tetszenek a bejegyzéseim,, de mivel sokáig abban se voltam biztos hogy van értelme folytatni, nem tudtam nekik egyértelmű válszt adni. Hogy mért inogtam meg azt nem szeretném leírni, a lényeg az, hogy mától folytatom.
Ma délután végre visszajöttem a koliba! Bea nagyon megörült nekem. Miután megkerestük a tárolóban az elektromos tolókocsimat és apu kipakolta a cuccaimat, odamentem Beához és beszélgettünk.
Bejött Ica. Nagyon megörültem neki, mert már majdnem két hete nem láttam. Mikor elmondtam neki hogy eltünt az olvasólámpám rögtön elkezdte keresni. Közben rendet rakott a szekrényben és a fiókokban is. A lámpa még nem lett meg, de a két hete keresett szemüvegem igen. A talált tárgyak között volt.
Kölyökpezsgővel koccintottunk, Ica addott almát meg sertéapörköltet, amit a Bea nagymamája főzött.
Végül Ica megfürdette Beát és hazament.
Ircsi rám adta a pizsamát és végre elkezdtem írni a bejegyzést.

Délután mikor megjöttek Icáék nem akartam enni menni mert tititokban abban biztam fogok tudni beszélgetni. Amikor rájöttem hogy erre nincs lehetőségem őgy döntöttem mégis lemgyek. jó döntés volt.
Mikor beszáltam a liftbe egy hölgy megkérdezte Annának hívnak e? Mondtam hogy igen és akkor hirtelen rájöttem hogy Eszter nővére ál elötttemm. két éve nem láttam se őt se Esztert , úgyhogy sok kérdésem volt. Nagyon sietett de annyit megtudtam hogy Eszter jól van, oktoberben lánya született! Nagyon boldog vagyok!
Lővétei Eszter a Pető Intézetben dolgozott mint halgató majd mint konduktor. Nagyon össze barátkoztunk, sokszor vitt el magához hétvégére még akkor is mikor már nem dolgozottott.
Ez tartott egészen két évvel ezelőttig. Akkor kerültem nyíregyházára és megszakadt köztünk a kapcsolat Azóta ez az első információm róla.

Sokat gondolkodtam, sírtam de végül arra jutottam folytatom az írást adtól függetlenül hogy van akinek ez nem tetszik. Ez a bizonyos illető nem ismer igazán, és most sziven ütötték az érzéseim. Biztos nem tiszta a lelkiismerete. Nem tudok mi tenni, nem muszáj olvasgatni. Én nyugodt vagyok, mert olyat úgyse fogok írni ami nem igaz

Mostanában egyre többen vágják a fejemhez hogy önző vagyok és csak magamra tudok gondolni. Szerintem azért gondolják ezt mert egyeseknek nem tetszik hogy egyre több mindenről meg van a saját véleményem.
Ma szerettem volna beszélgetni Icával de nem jött össze ezért Ica küldött 1 sms-t amiben elnézést kér plusz leirta hogy holnap tovább itt marad Pécel után és akkor tudunk beszélgetni. Igen fontos lenne hogy meghalgasson, de ha itt marad ahelyett hogy pihenne, lrlkiismeretfurdallásom lesz, úgyhogy holnap délelőtt megpróbálom erről lebeszélni.
Na ez minden de nem önzőség.

Nálunk ez egész délutáni program volt. Erzsike néni és Pityu bácsi felöltöztették Beát (egyáltalán nem egyszerű feladat) Erzike néni megvárta még a kocsiban meleg lesz és végre elindultunk az Auchanbe. Igaz hogy véletlenül arra az oldalra ültem be hogy Bea nem tudta megfogni a kezem és emiatt egész úton félt, de azét valahogy kibirtuk. Nagynehezen találtunk egy mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyet és végre bejutottunk a bevásárló központba ahol a kabát levétele (újabb tortúra) után elkeztünk nézelődni.
Én már előre eldöntöttem hogy mindenkinesajátkezüleg készitett ajándékot adok ezét nem is készültem venni semmit. Sokáig csak nézelődtem, aztán rájöttte hogy nagon elvagyok késve, hisz még senkinek sincs ajándékom. Arra gondoltam arra gondoltam, ha családom nem kap tőlem ajándékot mondhatom azt hogy az a léneg hogy együt töltjük a karácsonyt. mivel Ica a saját családjával tölti az ünnepet és mivel fontosnak tartottam hogy legalább ő kapjon tőlem valamit, vettem neki ajándékot. Hogy mit, nem irom le, hátha ő is olvassa a bejegyzést. 3 óra nézelódés és vásárlás után ettünk csirkés szendvicset, ittunk colát, felöltöztünk. beszáltunk a kocsiba (Ezúttal jó oldalra ültem) és elindultun vzsszafelé.
Útközben még megáltunk Bea nagymamájánál hogy megnézzük hogy van Zaófi (kutya)
Nagyon jól éreztem magam. Még egy jicsit zavar hogy megbámulnak az emberek, de kezdem megszokni.

Reggel 7-kor szerettem volna kelni, de Éva csak 8-kor jött Mire kész lettem negyed 10 lett. Fél 10-ig van reggeli. Közben megjött Erzsike néni. Kiderült hogy a konyhás nem csináltak diétás kaját Beának pedig van dietetikus a koliba.Erzsike néni összebalhézott Évával mert nem mosdatta meg, és nem mosott fogat a Beának. Teljes mértékben igazat adok neki, mert szerintem ez az alapellátáshoz tartozik. Igaz hogy Éva egyedül volt az emeleten, de nem maradtunk bent sokan a hétvégére.
10-re megjött apu hogy elmenjünk Bözsihez. Azthittem anyu is ott lesz, de kiderült hogy ő hamarabb ment és sietett haza a fürdőszobában egyedül lévő Pocokhoz. Ez azért bosszantott fel, mer ha egy héttel korábban mentünk volna akkor is úgyanez a felálás lett volna (anyu ment volna hamarabb, mi később) csak apunak lett volna könmyebb.Igy viszont késésben voltunk, apu idegeskede, dugóba kerültünk, a Bözsinél kb. 20 percet voltunk.
Utána erlmentünk nagypapáékho. Apu kivett a kocsiból, odamentünk az ajtóhoz, megnyomtuk a csengőt. vagay 15 percig áltunk a hidegben, közben anyu s apu felváltva hivták nagypapát és lidit, de nem voltak elérhetők. Janka, Juli meg én visszaültem a kocsiba. Apu valahogy bejutott a lépcsőházba, ott megkért egy embert hogy nyissa ki a garázsajtót, mert megakarta nézni ott van e a nagypapa kocsija. Az úr aztmondta: nem itt lakom, de ha i laknék se adnám oda idegennek a kulcsot. apu csak annyit válszolt:Köszönöm szépen a segitséget.
Ebédre visszaértem a koliba. Délután megneztem dvd-n a Bethowen3-at és a Hóbortos vakációt, de közben végig azon agyaltam, vajon mi történt nagypapáékkal?
Később apu irt egy sms-t hogy minden rendben van, azthitték h holnap van az ebéd, és kimentek a piacra.

A támogató szolgálatnak az a feladata hogy olyan feladatokat lássanak el 300-tól 800 ft-ig terjedő óradijjért, amit a nővérek nem. Elvileg csak aláirott szerződéssel vehető ignybe. Azért mondom hogy elvileg mert nekem például nincs .szerződésem. Nekem se szabadna négyszemközt beszélnem Icával, mert Marriann bármikor rászólhat. Ica nekem csak annyit mondott hogy mindig kérdezzem meg tőle hogy ráér e, mert a szabad idejében mehetek hozzá, de azt nem szeretné ha más ember idejében mennék, mert ők fizetnek érte. Szerintem ez igy korrekt, csak azt sajnálom hogy most semmi szabadideje nincs, mert a beteg kolleganője helyett is ő dolgozik. Jó lenne beszélgetni, mert az utolsó alkalom dec. 5 volt. Ha Icával beszélgetek cs9kken a bennem lévő feszültség mert neki mondok el mindent. Ma délután talán beszélhettem volna vele, de Bea hazaküldte, mert teljesen ki van merülve. Inkább várok hétfőig, mert attól félek hogyha nem pihen, belebetegszik a hajtásba.

Lehet hogy azzal kellett volna kezdenem az egész blogolást hogy őt bemutatom.Az ember azthinné a jö dolgokat könnyű leirni. hát nem az. na valahol  el kell kezdenem.
2007.09.27.-én ismertem meg Icát a M.Á.I.  Gólyatáborában, Akkor még nem tudtam mekkora szerencsém van azzal hogy megismertem, sőt talán még most sem fogom fel. szerintem akkor jut el hozzám igazán ha egyszszer elvesztem, remélem nem hajtja túl magát,mert akkoez túl hamar bekövetkezik, bár bármikor is jön el ez a pillanat, úgy fogom érezni hogy túl korai, de szerintem ez igy is van rendjén.
Amikor én megismertem még nővérként dolgozott az intézetben, okt.1-jén átkerült a támogatószolgálathoz. A váltás okait nem tudom, de úgy érzem ez nem is tartozik rám.
Mielőtt leirnám mi minden jót tesz ő és mért olyan fontos ő sokunknak meg kell emliteni hogy mindent úgy tesz hogy közben 2 gyerekes caládanya és feleség.
Miközben e sorokat irom könnyes a szemem,mert igaz hogy csak 4 hónapja ismerem, de máris tele vagyok csodálatos emlékekkel.
Külön kell vennem az oktober előtti és az azota tartó időszakot, mert sok mindenben különbozik a kettő.

Az elején nehéz volt, mert  hiába mondta hogy nyugodtan tegezzem, nem mertem megtenni  el telt egy kis idő mire felbátorodtam, azóta viszont minden szuper! teljes mértékben megbizom benne, nagyon megszerettem.  Én még  ennyire odaadó embet életemben nem láttam Tuti nem ezért a kis pénzért van itt amit kap, hanem értünk. Szivét lelkét beleadja abba amit csinál. Mindenütt segit ahol csak tud, Akkor is ha lecseszhetik érte.
Mikor nővér volt folyton túlórázott (most is ezt teszi csask azzal a különbséggel, hogy most nem fizetik ki neki). mikor délelőttös volt mindig megvárta a váltást (2-kor kellett volna jönniük de sokszor még 4-kor se voltak itt.) Ha egyedül volt délutános 3-4, ha ketten voltak 5-6 embert fürdetett.Mindeközben emberséges volt, szeretetett adott még akkor is, ha reggel 6 tól este 10-ig dolgozott. Ollyan alapvető dolgokat megcsinált melyeket minden nővérnek meg kéne teniük, de nem teszik. Pl: reggeli mosdatás, fogmosás stb.. Volt olyan mikor csak azért maradt tovább hogy az a pár ember megfürödhessen akiket a másik nővér nem volt hajlandó megfürdetni. Emellett akinek kellett/kell hajat vág(ot).+ő vitte/viszi kedden es csütörtökön Pécelre a Beát. Amikor csak tehette beszélgetett velünk, kivánsi vot hogy vagyunk. Mikor
 utoljára jött mint nővér, féltem hogy aznap este elvesztem a támogatását. Végig bőgtem
 az északát.
holnap folyt. köv.

Ma nem nagyon koncentráltam a tanulásra.  azzal voltam elfoglalva hogy mindenki megtudja az örömhirt. elösször letöltöttem az összes képet ami fönt van a blogon. Az egyiket kitettem a képernyre. Mindenhol leváltottam a profil képem hogy mindenki őt lássa. megirtam anyunak sms-ben a történteket plusz elújságoltam nagypapának is. Ez nem sok, de mindeközben arra kellett figyelnem hogy ne szóljanak rám a tanárok. A rajz tanárnál ez nem sikerült, de nem érdekelt. jó kedvem volt. Minden jónak végeszakad egyszer
Fél egykor felhoztam a laptopot. Úgy terveztem hogy rögtön utána megyek ebédelni, hogy ne késsem le a masszást. Amikor felértem megláttam hogy Bea bent van. Megkérdeztem tőle evett e már, aztmondta nem. Nyeltem egy nagyot és eldöntöttem hogy lekisérem, mert tudtam hogy egyre jön hozzá börgyógyász. Összeakartam szedni a cuccait, amikor hirtelen akadályba ütköztem. Tálkája és kanala az asztalon, de mosatlanul. Van tiszta, de csak egy számomra elérhetelen polcon. Ekkor a tehetetlenségtől kiakadtam. Oda mentem hozzá és könnyes szemmel szitkozódtam. Megöleltem és arra gondoltam, hogyha én most nem jövök fel, akkor talán Enni se kap. Egyszerűen elfelejtették levinn. Mikor már harmadszorra szolt hogy éhes akkor kaptam észbe hogy cengetnikéne. jött a nővér és levitte mintha mi se történt volna.
Szerettem volna délután megölelni Icát és kisirni magam, mert túl sok volt bennem a feszülzség, de ez sem jött össze, mert mindig rohant
Estére az is kiderült mért nem beszélt a Bea egész nap. Tegnap  a logopédus aztmondta hogy nem fog tudni kiejteni minden hangot. naaz már most látszik ogy ez nem igaz, de ez az 1 mondat elég volt ahoz hogy feladja. Egész este győzködtük és vvégül sikerült. Újra beszél!

A tegnapi napot nem jellemezném, mert nem lényeges. A lényeg az hogy semmi jel nem mutatott arra hogy ennyire boldog leszek estére! Hogy mért?
Van nekem egy 40 év körüli kedves ismerősőm, Ágota. A férjét Gergőt nem rég ismertem meg de ő is nagyon szimpatikus. Ágota és anyu kiskoruk óta jó barátok. Mindig segitettek egymásnak ha kellett. pl:ő vigyázott rám mikor anyu dolgozott. Gyakorlatilag melette nőttem fel. Azóta kevesebbet találkozunk, de a kapcsolat megmaradt. Tavaly nyáron házasodott össze Gergővel. Én sajnos nem lehettem ott, de Anyu és Kinga szerint nsgyon szép volt.
Nagyon szerettek volna kisbabát de sokáig hiába. aztán végre márciusban megfogant. valamilyen oknál fogva csak augusztusban tudtuk meg a jó hirt, de igy is nagyon boldogok voltunk, mert tudtuk milyen fontos ez számukra, elég ha Ágota életkorát nézük. Nagy izgalommal vártuk a kislány érkezését.
Na ez a nap is eljott! 2007.12.04.-én megszületett Szakács margaréta, 3610 grammal és 52 centivel.Tegnap este tudtam meg a jó hirt Kingától. Mindketten sirtunk örömünkben!
Képek láthatók:http://szakacsmargareta.blogspot.com/

Utálom a hétfőt! Minden egyes hétfő után kurvára kivagyok! Korán kell kelni mint majdnem minden nap kivéve pénteken. Én már megszoktam a 6 órai kelést csak az bosszant hogyha érteném a kémiát, nem kéne elso órára mennem és elég lenne 7-kor kelni, dehát nincs ekkora szerencsém. Valahogy kibirtam. Igaz hogy hétfönkén és csütörtökönként nincs időm ebédelni mert 14:05-ig órám van és csak fél 3-ig van ebéd, de nagy gond nincs, mert anyu sok kaját pakolt. Megtudnék ebédelni ha előtte nem kéne felvinni a laptopot a szobámba, de igy lehetetlen, mert a lift nagyon lassú és readásul ahoz hogy elérjem a szobámat kétszer is kell használnom. Ha szerencsém van leérek negyed 3-ra, de olyankor már nem nagyon kapok ebédet, mert a konyhások nem szeretik ha még fél 3-kor is mosogatniuk kell.
Szóval kibirtam 7 teljes tanórát, ami nem volt könnyű mert majd el aludtam. Az tartotta bennem a lelket hogyha Ica 4-tól ráér akkor tudok vele beszélgetni, és helyre tesz a hétvége után. Igaz hogy pont hétfőn járok pszichológushoz is de szart se ér, mert nem tudok megnyilni előtte, vagy ha mégis akkor meg tiszta ideg vagyok egész idő alatt, pedig szerintem a pszichológus azért van hogy megnyugtassa az embert. Nálam épp az ellenkezőjét éri el. De tegnap se hagyhattam ki a nála lévő látogatást. Letudtam nagyjából annyival hogy minden rendben volt a hétvégén igaz hogy ez egyáltalán nem igaz, de ezt neki nem kell tudnia.
Még délelőtt irtam sms-t Icának amiben megkérdeztem tőle hogy ráér e délután. Nekem ezt mindig meg kell kérdeznem tőle mikor szeretnék vele beszélgetni négyszemközt, mert nincs aláirt szerződésem a támogatószolgálattal.  Egy hónap múlva 18 éves leszek és akkor már nyugadt leszek mert nem szidhatják le

Nekem sosem ment a bemutatkozás, úgyhogy most se lesz ez hosszú, mert menetközben megismertek majd.
Chrzanowska Anna ágnesnek hivmak, 17 éves vagyok, születésem óta mozgáskorlátozott.
Szentendrén élek a családommal (anyu, apu, két hug és 1 nővér) Csak hétvégenként vagyok otthon, mert pesten tanulok, az ADDETUR alapitványi iskolában, ahol együt tanulnak az egészségesek a mozgássérültekkel. Tanulási időszak alatt a Mozgássérültek Állami Intézetét (továbbiakban MÁI) veszem igénybe.
Ez a két intézmény összekapcsolódik.