Nálunk ez egész délutáni program volt. Erzsike néni és Pityu bácsi felöltöztették Beát (egyáltalán nem egyszerű feladat) Erzike néni megvárta még a kocsiban meleg lesz és végre elindultunk az Auchanbe. Igaz hogy véletlenül arra az oldalra ültem be hogy Bea nem tudta megfogni a kezem és emiatt egész úton félt, de azét valahogy kibirtuk. Nagynehezen találtunk egy mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhelyet és végre bejutottunk a bevásárló központba ahol a kabát levétele (újabb tortúra) után elkeztünk nézelődni.
Én már előre eldöntöttem hogy mindenkinesajátkezüleg készitett ajándékot adok ezét nem is készültem venni semmit. Sokáig csak nézelődtem, aztán rájöttte hogy nagon elvagyok késve, hisz még senkinek sincs ajándékom. Arra gondoltam arra gondoltam, ha családom nem kap tőlem ajándékot mondhatom azt hogy az a léneg hogy együt töltjük a karácsonyt. mivel Ica a saját családjával tölti az ünnepet és mivel fontosnak tartottam hogy legalább ő kapjon tőlem valamit, vettem neki ajándékot. Hogy mit, nem irom le, hátha ő is olvassa a bejegyzést. 3 óra nézelódés és vásárlás után ettünk csirkés szendvicset, ittunk colát, felöltöztünk. beszáltunk a kocsiba (Ezúttal jó oldalra ültem) és elindultun vzsszafelé.
Útközben még megáltunk Bea nagymamájánál hogy megnézzük hogy van Zaófi (kutya)
Nagyon jól éreztem magam. Még egy jicsit zavar hogy megbámulnak az emberek, de kezdem megszokni.