Ilyen volt a tegnapi is.
Bár nem szeretem a szandálom mert már nem tartjta megfelelően a bokám, egy-egy nap kivétel ez alól, és ilyenkor szökdécselni tudnék örömömben. Tegnap reggeltől egészen estig úgy jártam a bottal, hogy nem dőlt be a bokám. Nagyon jó érzés ez, mert ilyenkor a helyes tartásban erősödhet és ügyesedhet a lábam. Egy ilyen jó nap ösztönzőleg is hat rám.
Még régebben említette Györgyi, hogy olyan stabilan megyek lefelé a lépcsőn, hogy lassan nem is kell fogni a kezem. Tegnap éreztem először hogy úgy igazán meg szeretném próbálni. Meg is kértem a húgom, hogy amikor leértünk a lépcsőn az utolsó két lépcsőfokhoz, engedje el a kezem, és legyen ott a biztonság kedvéért Végül nem lett ebből semmi, mert jöttek elénk a nagynénémék, és valahogy az első kísérletemet nem szerettem volna ha egynél több ember látja. Ami késik nem múlik, és a két emelet így is megvolt.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.