HTML

Mozgássérült vagyok, de van életem

Remélem sokan olvassátok majd, és nem riadtok vissza attól, hogy mozgássérült vagyok.

Friss topikok

  • gergeli: na. elolvastam végre a teljes bologodat. tetszett. jókat írsz.:) szerintem követni fogom későbbiek... (2010.07.29. 18:11) Torrentmánia. avagy hogy éljük túl a melegből adódó kedvetlenséget.
  • Királyhegyi Sport: Talán segíthetek néhány eszközzel, s módszerrel. Idézhetek a blogodról? Gyűjtök mindent a bordás... (2010.02.17. 20:58) Torna
  • M. Laci: Szia Juli, Szerdán (aug 19) megyek Lengyelországba. Laci (2009.08.16. 20:50) nyaralas-elso nap
  • V.E.: Az ember értéke nem attól függ, hogy hányan, és kik azok, akik elismerik, hanem attól függ, hogy v... (2009.01.30. 19:35) Filmajánló- A bal lábam
  • saskamacska: Sikerült kijavítanod a matekot? Üdv.: Sári ( Kinga egy volt osztálytársa, voltam is nálatok jó pár... (2009.01.26. 13:53) Az utóbbi pár nap.

Linkblog

honnan olvastok?

   

2014.09.04. 12:10 chrzanowska3

Fél év!

Tegnap volt a 25. Masszázs alkalom, azaz fél éve járok Györgyihez, és nem túlzok ha azt mondom hogy megváltozott az életem. Remélem még sokszor ennyi vár ránk, főleg ha az mind ilyen fejlődésben aktív félév lesz mint ez. Bár terveim között szerepel Varsóban vagy Debrecenben tanulni, az első dolgok egyike amit Györgyi tanított, az volt hogy érdemes kis lépésekben gondolkodni. Igaznak érzem ezt mind a masszázs mind a gyógytorna kapcsán sőt, egy ideje már azon dolgozom, hogy ezt a gondolkodásmódot tudjam alkalmazni az élet minél több területén. Amiben most biztos vagyok, az az, hogy amíg csak lehetőségem van rá, Györgyi segítségével szeretnék tovább menetelni a javulás és a fejlődés útján.

A tegnapi napig eljutottunk odáig hogy 90 fokban hajlik a jobb csípőm (bár azt Györgyi tudná megmondani hogy e téren honnan indultunk), a jobb térdem teljesen knyúlik járás közben, a bal csípőm sokkal bátrabban merem terhelni, járás közben következetesen emelem a jobb lábam is, teli talppal érintem a talajt a jobb lábammal is, egyre egyenesebben áll a jobb lábfejem, Járás közben kezdem egyre többször kihúzni a hátam,  a hátam csak nagyon ritkán fáj, az öltözködés egyre gyorsabban megy, a lábaim lent maradnak a földön miközben Györgyi a másikkal dolgozik,  és a bal kezem is lent tudom tartani magam mellett, a megnyúlt szalagok ellenére már a szandálban is egyre jobban tartom a bokám, ami szerintem annak a jele is lehet, hogy az erősödő izmok kompenzálnak. Pár hete az egyedül lépcsőzést is gyakoroljuk....

Azt kívánom hogy ez a lista váljon végtelenné!

Köszönöm! Köszönöm, köszönöm Györgyi!!!!:):):)

Szólj hozzá!


2014.08.13. 18:04 chrzanowska3

Járnom kéne, járnom ám!

Egyre inkább érződik Masszázs közben hogy nem botozok eleget. Kezdek rájönni hogy a test és a szervezet jelzéseit komolyan kell venni, mert mindennek oka van. Ma a legnagyobb problémánk azokkal az izmaimmal volt, amiket ülés közben használok. Mivel azokat terhelem, azok befeszülnek, mint például a farizmom és a combjaim. Emellett nem lazul ki annyira a lábam, mivel nincs használva, erősítve. Még úgy is változásokat vettem észre jó irányba, hogy csak napi 15 percet jártam. Ez, ha csak a hétköznapokat nézem, már akkor is 75 perc járás hetente, nem számolva azokat az alkalmakat amiket Györgyivel járok. Jelenleg kb 210 perc hátrányban vagyok, ami nem kevés. Persze nem a mennyiség a lényeg, de a számok magukért beszélnek. Csak egy konyhával egybeépített szobaféleségben tudnék most járni, de ha ott hagyom a kocsim, akkor a kis tér egy részét már el is foglaltam vele. A szobámból a konyhába nem tudok átmenni bottal, mert egy lejtő állja utamat, amit ha le is küzdök elesés nélkül, teljesen kifáraszt. Plusz kisérletezni se nagyon merek ezzel, mert ha elesek, nincs egy megfelelő magasságban lévő kapaszkodó aminél felhúzhatnám magam a földről. Nem tudom mi lesz így, de nagyon szeretnék tovább fejlődni, és ehhez járnom is kell!

Ma egész jól ment a járás, a fent említett feszesség miatt elég fájdalmas egy alkalom volt a mai. Dolgoztunk azon hogy a lábfejem helyesebben álljon, de a bokám nem sokat engedett. A felállás szépen ment és majdnem egyedül lépcsőztem!:)

Szólj hozzá!


2014.08.09. 12:00 chrzanowska3

Egy hónap után

Egy hónap után ismét Györgyinél voltam tegnapelőtt. Nagyon vártam már. A járás jobban ment mint ahogy gondoltam volna ekkora szünet után. A vállam kicsit fájt, a masszázs után kisebb izomlázam is lett ott A legtöbb Trigger pont a két csipőtávolítóknál volt, jobb oldalt kicsit több is a megszokottnál. Egy nappal korábban szerzett kisebb sérüléseim miatt a felállásban nem igazán tudtam most aktívan részt venni. Kifele menet megfeledkeztem arról , hogy lejt a belsőkert, így kicsit nyögvenyelős lett a járás.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2014.08.01. 18:38 chrzanowska3

Küzdelmes de fejlődős mindennapok

Szerdán jött Móni, és nagytakarításba kezdett. Ez a folyamat több hétbe is beletelhet. A szobámat is átrendeztük, ha nálam lesz  fényképezőgépem, teszek fel képet. Úgy tűnik sikerült pár négyzetméternyi helyet csinálni járásra. Estefele jött Roland (Lóci) és egy új lány, Mariann. Sokat beszélgettünk, jól éreztük magunkat négyesben a lakótársammal. Segítettek este lefeküdni, így nem kellett hegyet másznom az ágyam formájában. Csütörtök reggel jött Ildikó és a keresztfia, Benedek. Az ebédet már egyedül kellett megoldanom. Nem sok kedvem volt a pulton enni, így megpróbáltam odavinni a dobozt az asztalra.  Sikerült. Azt is észrevettem a napokban, hogy folyamatosan ügyesedik a jobb kezem. Jövőhéten az is kiderül hogy lazult-e,mert végre, 3 hét szünet után ismét Megyek Györgyihez! Nagyon várom már!

Ma nem volt segítségem. Az öltözés ment egyedül, a szandált a lakótársam adta rám Kisebb felfordulást okozott hogy az öltözködés kellős közepén jött az ételfutár, de megoldottam. A capucino készítés még nem megy, de már rájöttem hhol a hiba.l

 

Szólj hozzá!


2014.07.29. 22:36 chrzanowska3

Gazdagréten élek már

Tegnap reggel hosszú időre kiköltöztem Gazdagrétre. Egy év tűnik biztosnak és remélem nem is lesz több, mert az azt jelenti, hogy jövő ilyenkor nagyinál fogok ülni, várva a Varsói egyetem kollégiumába való beköltözést. Addig még persze  hosszú az út. Valahogy érzem ez lesz eddigi életem eddigi életem egyik leghosszabb és legkeményebb éve, de abban biztos vagyok hogy ebből is tanulok majd a legtöbbet.

A tegnapi egy hosszú, de annál pozitívabb nap volt. Mire apu kipakolt és elment, már hozta is a futár az ebédem. Már ekkor várt rám egy feladat: be kellett őt engednem. Most használtam először kaputelefont. Nem tűnt túl nehéz dolognak: felvettem a telefont, beleszóltam, megnyomtam a gombot....semmi. Zenél tovább... Csörög a telefonom, elmagyarázom a futárnak  hogy mozgássérült vagyok türelmét kérem. Próbálkozok tovább a kaputelefonnal. Már a lakótársam is segíteni próbál, semmi. Annak azért örülök hogy nem csak nekem nem megy, így nem én csinálok valamit rosszul  Újra csörög a telefonom, de kicsúszik az ölemből. A lakótársam nagy nehezen felveszi nekem majd megkérem hogy beszéljen gyorsan ő a futárral. Neki több esze volt nálam, mert egyszerűen bediktálta kapukódot. Itt fent már fel is írta magának a úr. Eldöntöttem hogy neki állok ebédet melegíteni, mert egy számomra fontos találkozó lehetősége lógott a levegőben és a kajálást minél hamarabb le akartam tudni. Talán mondanom se kell, hogy a mikrót is most használtam először. Rajta is hagytam a mikrózható edény tetejét az edényen, és egy az egyben úgy beraktam. Felpúposodott az egész tető a hőtől. Ennem sajnos a pultnál kellett és kell is amikor nincs önkéntes, mert nem tudom odavinni s kaját az asztalhoz. Két kanál hagymaleves között már javában zajlott az időpont egyeztetés Kasiaval egy délutáni találkozás kapcsán. Az utóbbi két hétben teljesen lehetetlen volt találkozás, mivel amíg én nagyinál váltam ő Magyarországra jött. Ma reggel már visszaindult Varsóba, de tegnap így is szakított rám egy kis időt. Ehhez tudni kell, még nem olyan mély a barátságunk hogy ez magától értetődő legyen, ezért még nagyobb örömet okozott ezzel.  Kinéztem a 14:17-es buszt, ott is voltam időben, de két magas is jött egymás után. Kicsit aggódtam hogy meghiúsul a találkozó, mert tudtam hogy Kasiának időre kell mennie tovább, de ő megnyugtatott egy sms-ben hogy megvár. Egy nagy öleléssel üdvözöltük egymást a Bah csomóponti megállóban. Hamar rájöttünk hogy sétálva nem igazán tudunk nyugodtan beszélgetni, így leültünk egy közeli park egyik padjára és kezdetét vette egy csodálatos beszélgetés. Hogy mitől volt csodálatos? Talán Két dologtól: Kasia azóta jó hatással van rám a pozitív kisugárzása által, hogy először találkoztam vele, az ELTÉN 3 éve.Azóta rengeteg mindenen keresztül mentem ott. Sose volt egyszerű a dolgom, de amíg ott volt, éreztem hogy ott a helyem. Talán érezte hogy egy dolgot kell tennie velem kapcsolatban: Biztosítani hogy az óráin ne mozgássérült hallgató legyek, csak egy hallgató a többiek között. Ő volt az első oktató, ő csinálta a legjobban és a legkövetkezetesebben. Nem is sokan követté sajnos. Rengeteget jegyzeteltem az óráján magamhoz képest Sose kért, de nála szívesen írtam Persze a saját jegyzeteimből nehéz lett volna tanulnom az írásképem nem valami szép, bár ő egész gyorsan kiigazodott rajta..... Bár a Varsói Nyári kurzuson voltam előadásán, az leszámítva másfél éve nem tanít már engem, többször találkoztam vele azóta, mégis talán most tudtunk a legfelszabadultabban beszélgetni, legalábbis én biztos. Végül elkezdtük megkeresni a buszmegállót ahonnan vissza tudok jönni. Kicsit elkavarodtunk, de élvezem. 100%-ig megbízok Kasiaban, így nem volt min aggódni, Menet közben tovább beszélgettünk és egyszer csak szembetaláltuk magunk egy a járda teljes szélességében terpeszkedő fát. A  legszebb hogy hosszú másodpercekig nem is láttunk ebben semmi nehézséget. Végül visszafordultunk és ennek köszönhetően megtaláltuk a megállót. Megvártuk a buszt és elköszöntünk egymástól.

Este megnéztem két "dr. csont" részt és mire az átöltözéssel együtt ágyba kerültem hajnali egy is elmúlt. Az ágam olyan magas, hogy nekem kész hegymászás. fél 8-kor keltem.....

Ma egyedül öltöztem fel, hogy Rolandnak csak a szandált kelljen feladnia rám Életemben először söpörtem is

Szólj hozzá!


2014.07.27. 17:59 chrzanowska3

Segítség Gazdagréten

Kérem, ha tudtok valakit aki segíthetne, szóljatok:

Kedves Ismerőseim és mindenki más aki esetleg segíteni tud!

Chrzanowska Anna vagyok, mozgássérült fiatal, Kedd reggeltől Júli 29-től hétköznap reggelenként segítségre lenne szükségem a fürdés utána felöltözésben, ágyazásban, reggelikészítésben, mosogatásban, időnként takarításban, és ehhez keresek minél több önként jelentkező személyt (az öltözködés miatt főleg lányokat/hölgyeket, de fiúk is tudnának olyan dolgokban segíteni mint például reggeli készítés vagy minden más az öltöztetésen kívül, így ők is bátran jelentkezhetnek. Hétfőtől Gazdagréten fogok élni a XI. kerületben, és ott lenne szükségem a segítségre. Az időpont változó, mindih előre egyeztetnék az illetővel.
A segítséget előre is köszönöm!
Elérhetőség facebook vagy chnowa1990@gmail.com

Szólj hozzá!


2014.07.22. 11:44 chrzanowska3

A napok melyeken majd' minden lépés jól sikerül.

Ilyen volt a tegnapi is.

Bár nem szeretem a szandálom mert már nem tartjta megfelelően a bokám, egy-egy nap kivétel ez alól, és ilyenkor szökdécselni tudnék örömömben. Tegnap reggeltől egészen estig úgy jártam a bottal, hogy nem dőlt be a bokám. Nagyon jó érzés ez, mert ilyenkor a helyes tartásban erősödhet és ügyesedhet a lábam.  Egy ilyen jó nap ösztönzőleg is hat rám. 

Még régebben említette Györgyi, hogy olyan stabilan megyek lefelé a lépcsőn, hogy lassan nem is kell fogni a kezem. Tegnap éreztem először hogy úgy igazán meg szeretném próbálni. Meg is kértem a húgom, hogy amikor leértünk a lépcsőn az utolsó két lépcsőfokhoz, engedje el a kezem, és legyen ott a biztonság kedvéért  Végül nem lett ebből semmi, mert jöttek elénk a nagynénémék, és valahogy az első kísérletemet nem szerettem volna ha egynél több ember látja. Ami késik nem múlik, és a két emelet így is megvolt.:)

Szólj hozzá!


2014.07.20. 16:35 chrzanowska3

A nyaralásom első hetének végén.

A lelkivilágom leírtam legutóbb a "Varsóban élni" bejegyzésben. Alapvetően nem változott semmit a helyzet, mert nem nagyon változhat sehova. Az adott naptól függ mennyire szomorít ez el, ma éppen nagyon, mivel Kaptam egy e-mailt valakitől aki csak 30km-re van tőlem, mégsem tudok elmenni hozzá. Bosszant a tehetetlenségem

Egy hét alatt 3-4-szer lépcsőztem, ami nekem elég sok. Minden alkalommal 2 emeletet mentem, kettőt le, majd vissza. 4 hónapja nem volt olyan izomlázam mint most két napig. Mindig is szerettem az izomlázat, mert az számomra az intenzív mozgás egyik jele, még akkor is, ha sokszor nem a járás, hanem a masszázs hatása. A meleg miatt sajnos nem sokat van rajtam a zárt ortopéd cipőm, a szandál is az, csak már sajnos nem tartja a jobb bokám, ami a botozásomhoz majdhogynem elengedhetetlen.  Féltem is a bal csípőm, de egyenlőre rendben van. A jobb lábam is teljesen megnyugodott Emellett azért azt is megjegyezhetem, hogy a lábaim lassan minden esőt megéreznek, ahogy ezt a ma délutánit is...

Szólj hozzá!

Címkék: nyaralás masszázs mozgás


2014.07.16. 17:23 chrzanowska3

Varsóban élni

Körül vesz a lengyel családom, mégsem vagyok boldog. Még 10 napig itt lehetek, mégis már az jár a fejemben, mi lesz ha innen elmegyek. Hogy örüljek, amikor utána hirtelen kimegy a talaj a lábam alól? Soha senkinek nem tudtam elmagyarázni mit érzek az elutazás napján. Olyan mintha valami meghalna bennem. Ugyannyira vagyok magyar mint lengyel, mégis itt érzem igazán otthon magam. Nem csak a családomra értem, hanem Varsóra is. Ha van valami ami otthon hajtani fog előre az az, hogy ide költözhessek, méghozzá az egyetemi kollégium után egy albérletbe, mert a szociális otthonok hálózata sajnos ugyanolyan mint Magyarországon. Az egyetlen értelmet a gazdagréti átmeneti otthonnak, ebben látom - felépíteni az itteni jövőm. Bebizonyítani magamnak és a környezetemnek, hogy képes vagyok minimális segítséggel, normál lakókörnyezetben élni.  A fájdalmas az, hogy a legnehezebb időszakban leszek a legtávolabb a helytől ahol élni szeretnék. 680km-re marad a lelkem legkeményebb küzdelmeim helyszínétől, és ez nem mindig hat ösztönzőleg. Hiányozni fognak a barátaim, az ölelések, a tanáraim akiktől rengeteget tanultam, és akik miatt úgy érzem, egy nagy időpocsékolás Ez az otthon ülés. Györgyit és a masszázs leszámítva - ami azért nem ki dolog - nem sok értelmét látom ott bárminek Olyan szakra járok, ahol teljesen elvették a kedvem a tanulástól, olyan témából kell szakdolgozatot, ami csak 50%-ban érdekel, olyan lakásban kell élnem amiben kicsit sem érzem jól magam, olyan emberek "felügyelete" alatt akik kicsit sem hisznek a varsói kiköltözésem sikerében. Banálisnak tűnhet a mondat, mégis, csak egyszer élek, az életem 90%-a nem az elképzeléseim szerint alakul. Persze, az élet nem fenékig tejfel az életem, mindig is tele lesz nehézségekkel mint bárki másé, és a mozgássérültség már csak hab a tortán, mégis úgy gondolom, hogy nem mindegy merre dől a mérleg nyelve. Telnek a hónapok és lassan az évek, néha már azt érzem, csak a remény éltet. Én még fiatal vagyok, egy szavam sem lehet, viszont azok felett kiknek tudását szívnám oly mélyen magamba, elszáll az idő, és magamra maradok tudásra szomjazva, magányosan, egyedül....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: költözés remény mozgássérült Varsó


2014.07.12. 19:17 chrzanowska3

A járás amit becsülni kell

Nemrég azt írtam, hogy a legnagyobb szívfájdalmam az, hogy nem tudok segédeszköz nélkül járni. Az ehhez való hozzáállásom változott talán a legtöbbet.

Már a második, harmadik masszázs után  változásokat vettem észre a mozgásomban.  Volt hogy csak aprókat, pl. könnyebben mozdult a lábam, volt hogy nagyobbak, mint például felvettem a nadrágom. Nagyon nagy örömet okoz minden kis változás és ezek is hajtanak egyre csak előre. Eleinte még reménykedtem abban hogy megindulok botok nélkül, de mára jelentőségét vesztette. Persze nem egyik pillanatról a másikra, de megtörtént. Hogy miért? Feladatom volt és van.  amint egyre jobban élvezek, és az még csak emeli a dolog értékét, hogy sikereket érünk el Györgyivel. Nagy feladat volt eleinte a botozásban a lábamat használnom, mert hogy szinte csak a  kezeimet terheltem le, és bár a lábammal mentem volna tovább a kezeim visszatartottak. Nem hagytam magam. bevezettem egy tervet: Napi 10-15 perc járás, de ahhoz tartom magam. Ha volt valami változás egyik napról a másikra, akkor legközelebbire más másra koncentráltam. Csak nagy ritkán volt cél a táv növelése, mert idővel rájöttem hogy ez csak a minőség rovására megy. Ez is egy új tanulság. Nem minden a több. Ahogy hétről-hétre következetesen jártam, egyre nagyobb örömöt okozott a járás, hát még azután hogy megkaptam az új cipőm! Egy felüdülés a lábamnak, és ezt gyakorlatilag is megtapasztaltam. Amint megszokta a testem hogy a jobb bokám nem dől be annyira mint  azelőtt és jobban elkezdett szétoszlani a terhelés, a bal csípőm egyre kevésbé tolerálta azt amikor bedőlt a bokám. Egyszerűen fájt. Ma már nehezen viselek bármilyen más lábbelit magamon. A másik az, hogy életem része lett a botozás, és ideges leszek ha kimarad. Hogy miért tettem le az egyedül járásról, mert fontosabb az hogy minél helyesebb testtartásom legyen, és erre építsek rá bármi mást.  Az új cipőben nem tudok bot nélkül megállni, azaz a helyes tartásban nem bírnak el.

Ma már nem sajnálkozok emiatt. Olyan boldogságot okoznak a bottal elért sikerek, hogy semmi esetre sem cserélném el őket semmire.

 

Szólj hozzá!


2014.07.11. 18:52 chrzanowska3

Lengyelország, végre!

Ma reggel 06:10-kor Elindultam a nagymamámhoz, Lengyelországba. Az út 9 és fél órát tartott kocsival. Ez egy közepesen jó tempó. Meglepően jól viseltem az utat, talán most a legjobban a 24 év alatt. Csak a csípőm fájdult meg időnként, de a hátam például egyáltalán nem! Furamód tegnap este nagyobb problémáim voltak:

Hol a jobb térdembe hatolt bele a fájdalom, hol a bokámba. A baj ott volt mikor fogmosás közben a csapnál állva a csípőmbe is belekapott. A jó egyensúlyom kimentett a helyzetből, de nem volt kellemes és fogalmamam sincs mi volt ez.

Szólj hozzá!


2014.07.10. 13:30 chrzanowska3

Út egy magabiztosabb én felé.

Nem tervezek nagyon visszamenni az időben, de talán kicsit illene  az elmúlt időszakot hogy rálássatok az elmúlt öt hónapban történt változásokra, merthogy abból van bőven:

Gergő a legjobb barátom. Évek óta mellettem van, jóban és rosszban,. pedig nem mindig volt egyszerű velem szót érteni. Nem is olyan régen még attól is rettegtem hogy a viselkedésem egy több mint 8 éves barátság sinyli meg. Bár orvos sosem diagnosztizálta, úgy gondolom depressziós voltam, ami az évek során egyre csak mélyült. Nem láttam az élet értelmét, úgy éreztem nem kellek senkinek, nem tudok semmit, sose lesz munkám, családom. Az se könnyítette meg az életem, hogy folyton Gergőhöz hasonlítottam magam. Az ő élete az én szememben tökéletes volt. Nem akarom leírni az élettörténetét, elég annyi, hogy nagyon magabiztos, talpraesett fiatalember, aki létrehozott egy diákönkormányzatot a volt iskolánkban Nyíregyházán, több szervezetnél dolgozott és önkénteskedett éveken keresztül. Minden olyasmi ami az én életemből hiányzott. Fizikailag egy problémám volt, az, hogy nem tudok önállóan, segédeszköz nélkül járni, ő meg igen. Talán emiatt hisztiztem a legtöbbet. Úgy gondoltam, kocsiban semmire nem vagyok képes. Nem jelentett pozitívumot sem az érettségi, sem az egyetemre való bekerülés. Ezeket túl természetesnek vettem, és folyton mást és többet akartam. Gergő mondhatott akármit, éveken keresztül, lepergett rólam. Tudtam hogy igaza van, de itt megállt a tudomány. Másokat hibáztattam változtatás helyett. Egy napon ugyan úgy döntöttem átjelentkezem a Debreceni Egyetemre és új életet kezdek, de az utolsó pillanatban megfutamodtam, mert ugye sokszor az az egyszerűbb. Ez volt talán az utolsó csepp a pohárban, Gergő kezdett belefáradni az állandó harcba. Próbálta még pozitív irányba irányítani a figyelmem, de már egyre kevesebb lelkesedéssel. Időközben mindenkit elmartam magam mellől, idővel már minden rajta csattant. Ígérgettem hogy minden más lesz, de nem változott semmi, mert nem tettem semmiit a változásért. Nemes egyszerűséggel elmerültem az önsajnálatban. Többször megfordult a fejemben az öngyilkosság gondolata is, de kisérletet sosem tettem rá, mert túlságosan félek a haláltól. Az is tény, hogy mozgássérültként még öngyilkosságot sem egyszerű elkövetni. Egy időben már ennek felismerése is frusztrált. Egy este az egyetlen ember aki még mellettem állt, azt mondta, elege van, leveszi rólam a kezét, innentől kezdve azt csinálok az életemmel és úgy cseszem el ahogy akarom. Egy olyan embertől aki mindig is sokat jelentett számomra és akinek mindig is adtam a véleményére, jobban fájt ez mint egy erős szópárbaj. Egyszerűen lemondott arról hogy valaha is sikerül megváltoznom. Akármennyire is fájt, megértettem a döntését.  Nem ígértem neki semmit, hisz igéretekkel tele volt a padlás. Elköszöntem tőle, kikapcsoltam a gépem, félórát zokogtam a sötét szobában, és eldöntöttem hogy addig nem beszélek vele amíg nem változtatok valamin. Elmentem pszichológushoz, amit már nagyon régóta javasolt. Kicsit segített. Szépen lassan kezdtem újra felépíteni életem legfontosabb barátságát, de idővel rájöttünk hogy a pszichológus segítsége nem elegendő. Egyre többször előkerült a kérdés, hogy miért nem mentem Debrecenbe. Kifogásokat kerestem mint akkoriban mindenre, de az igazság az volt, hogy túlságosan féltem kilépni a komfortzónámból. Egy alkalommal hogy lezárjam aznapra a témát, kijelentettem hogy ha már nem mentem le, keresek Gyógytornászt vagy masszőrt aki segít javítani a fizikai állapotomon. Gergő ismert annyira hogy tudja, teljesen ismeretlen dologba nem kezdenék, de a KoroKan masszázs már régi téma volt nálunk, csak nagyon sokáig abba a kategóriába tartozott amelyikben azok a témák voltak amikről csak vitatkoztunk. Most is halogatni terveztem a dolgot, csak hogy az én drága barátom gyorsabb volt nálam. Talált egy KoroKan masszőrt a második kerületben aki egyben gyógytornász is, Györgyit. Három utcányira volt tőlem, a munkássága is igéretesnek tűnt, tudtam hogy most vagy soha. Írtam egy e-mailt az állapotomról, hamar válaszolt is hogy szívesen fogad, hívjam majd fel időpontot egyeztetni ....

Hát igen, én utálok telefonálni, nagy stressz ez nekem, főleg ha valakivel életemben először beszélek. Nem egy kitűzött célom hiúsult már meg emiatt. Most nem futamodhattam meg, már csak Gergő miatt se. Mint gondolt volna rólam ha ezért se teszek semmit? Remegő kezembe vettem a telefont, és felhívtam. Nem vette fel, de azt még az e-mailben jelezte hogy ilyen esetben visszahív. Így is tett. Biztos remegett a hangom, mert iszonyatosan izgultam. Kicsit oldotta a bennem lévő feszültséget hogy felajánlotta, tegeződjünk. A beszélgetésből persze így sem maradt meg túl sok a fejemben. Épp hogy az időpontot megjegyeztem, ja és azt, hogy van pár lépcsőfok. Pár nappal későbbre már meg is beszéltük az első alkalom időpontot. Nagyon készültem. Be voltam zsongva az újdonság érzéstől.  Azt már tudtam, hogy hosszúnadrágban fog masszírozni, de azt nem tudtam milyet vegyek fel. Eljött a nagy nap. Aznap vagy fél órát tervezgettem az útvonalat, Juci barátnőmmel együtt. Amikor egy-egy ember meghallotta hogy csak ilyen közelre megyek, csak nevetett. Tényleg viccesen nézhettünk ki a google térképet bújva. Mint ahogy utólag kiderült nem volt túlzás a részünkről, merthogy még így is sikerült eltévedtem. Felhívhattam volna már akkor Györgyit, de nem tettem. Inkább kérdezgettem a járókelőket. A hét perces távot fél óra alatt tettem meg, de egy ilyen bénázást bekalkulálva nem késtem el. Feladtam a leckét Györgyinek már a lakásba való bejutás kapcsán is. a nehéz kocsim megpróbáltuk rámpán felvinni, de végül csak segítséggel sikerült megoldani. Amikor nagy nehezen bejutottunk, egy nagyon intenzív masszázsban lehetett részem. Nagyon élveztem, és pár perc múlva már tudtam, hogy nekem erre van szükségem. Igen ám, de kezdtem elszomorodni. Túl sérültnek éreztem magam ehhez az egészhez. Nem várhatom el senkitől hogy hetente végig csinálja velem ez a procedúrát a bejutással. Az önzőség lenne részemről.... Ezt nem mondtam el, neki, ehelyett amennyire csak tudtam, arra koncentráltam, hogy élvezzem, azt az egy órát ha már egyszer bent vagyok.  A jövő kérdését persze nem lehetett kikerülni. Nem volt ez egy könnyű beszélgetés, mert az eszem mást súgott mint a szívem. Györgyi felajánlotta hogy kijár hozzám a Marczibányi térre, de ez az opció nem jöhetett számításba. Végül abban maradtunk hogy legközelebb megpróbálunk bottal bejutni. Nem nagyon bíztam a sikerben, de abban is biztos voltam hogy bármit megteszek.a bejutásért. A fontos az, hogy bármit, de nem bármi áron. Számomra Györgyi egészsége volt a legeslegeslegelső a sorban, de rögtön utána az következett, hogy nem adom fel! Igen, én, aki már többször meg akartam halni, most küzdeni akartam teljes erőmből és ez a mai napig így van. Következő alkalommal már vittem a botjaimat is, és végig idegeskedtem a bejutást mert ettől függ minden. Nem volt könnyű, de sikerült És nagyon nagy örömet okozott mikor Györgyi rábólintott hogy járhatok. Hát így kezdődött a mi kis közös történetünk. És hogy mi történt azóta? olvassátok vissza a facebookon.

Folyt. köv. itt.

Szólj hozzá!

Címkék: Y


2013.05.22. 20:45 chrzanowska3

Üdv ismét mindenkinek

Hát kezdjünk neki újból, már nem is számolom hányadszor. Egy előnye volt ennek az öt hónapos szünetnek, rájöttem miért írok ilyen ritkán: túl lassan írok a gondolataimhoz képest, és ez bosszant. Nincs türelmem lelassítani az agyam a kezem tempójára. Annyi mindent leírnék nektek, hogy el sem tudjátok képzelni. Csak írnék a minden napjaimról, szokásos, egyszerű dolgokról, úgy ahogy én megélem azokat. Az előbb végigolvastam pár bejegyzést és bár beképzeltségnek tűnhet, tetszettek, gördülékenyen tudtam őket olvasni és számomra ez a legfontosabb dolog bármilyen szöveget is nézek. (Talán azért is utálok tanulni a vizsgákra, mert számomra a legtöbb egyetemi tankönyv egy nagy katyvasz.). Persze előfordulhat hogy mások számára pont az én bejegyzéseim kuszák, de rájöttem hogy számomra az  írás a lassúsága ellenére is, sokszor nagy élvezet tud lenni. A lényeg, hogy elsősorban magamnak írjak és ne másoknak. Erre való a napló, de valahol mégsem:nem szeretnék rágörcsölni arra hogy minden nap újabb és újabb adag olvasnivalót adjak az olvasóimnak, (Nyilván ha érdeklődést tapasztalnék akkor erre is odafigyelnék egy kicsit.) én élvezetből szeretnék írni. Azért mert kikapcsol, ellazít, egy másik világba repít. A plusz dolog ebben a naplóhoz képest az, hogy aki arra affinitást érez olvasgathatja a gondolataim. Én nem adok tanácsokat, és szónok sem leszek soha. Szerencsére van már pár sorstársam aki erre tette fel az életét és higgyéek el, sokkal ügyesebbek ebben, mint én valaha is lennék. A teljesség igénye nélkül ilyen személy például:Nick Vujicic, Joni Eareckson Tada, vagy az itthon e téren szárnyait próbálgató Szlovák Dorina. Mindhármójukat tisztelem bátorságukért és fel is nézek rájuk a kitartásukért, de ez nem az én utam. Többen kérdezték már tőlem, miért nem írok könyvet: a könyvet fogalmazni kell, én pedig az írásban a szabadságot szeretem leginkább. Csak bekapcsolok egy lejátszási listát a youtube-on és írok......

Szólj hozzá!


2012.12.13. 08:49 chrzanowska3

Szóbeli nyelvvizsga és ahogy ez az én esetemben lezajlott

Már hétfőn este megnéztem a busz menetrendet, hogy még véletlenül se késsek el a kedd reggeli nyelvvizsgáról. Két alacsony padlós buszt is kinéztem magamnak és eldöntöttem hogy már a hamarabbihoz kimegyek és így akkor se lesz fennakadás, ha az kimarad...

Pechemre mindkét busz kimaradt, 50 percet kellett várnom. Erre nem számítottam. Az is bosszantott, hogy kezdtem betaknyosodni (ami mára kiteljesedett), féltem hogy a beszédem nem lesz érthető. 50 perc várakozás után végre megjött a busz. Amikor odaértem az épülethez ránéztem a telefonom órájára és láttam hogy csak 6 percet késtem. Kiszámoltam hogy lépcsőjáró liftezéssel együtt se lesz ez több 15 percnél. Jött a portás meg a vizsgabiztos hogy segítsenek lemenni a lépcsőjáróval az alagsorba. Felmentem rá, le is mentünk, de a biztonsági korlátot nem lehetett felnyitni. Na több se hiányzott! Kiborultam. Persze nem sírtam, de nem sok hiányzott hozzá. Hiába mondogatta a vizsgabiztos hogy megvárnak és nem maradok ki, nem igazán tudtam megnyugodni. Vagy háromszor lifteztettek le és fel, majd ezt feladták. A vizsgabiztos hívott 4 embert segítségül. Egyikük ölbe vett és lent leültettek székre, majd négyen lehozták a kocsim. A második emeleten a folyosón várakoztam és a többi várakozó beszélgetését hallgattam. Nem kellett volna mert beparáztam: Olyanokat mondtak, hogy a vizsgán a vizsgáztató meg sem szólalhat mert annyira komolyan veszik a felvételt diktafonra. Már épp az járt a fejemben hogy mi a fenét keresek én itt, amikor megjelent Kasia. Ennyi is elég volt ahhoz hogy teljesen megnyugodjak. Amióta ismerem (kb. másfél éve tanít) ő azon kevés tanáraim egyike, aki teljesen a helyén kezeli a mozgássérültségem és elsősorban embert lát bennem. Talán ő az ki legjobban kezeli a dolgot mind közül. Az biztos hogy számomra ez nagyon nagy nyugalmat ad és emellett maga a személye is. Szóval megláttam őt és Dorotát is aki szintén mindig kedves velem és őket megpillantva rögtön megnyugodtam. Bementünk egy terembe ahova én is simán bejutottam mert a többi vizsga egy olyan teremben zajlott, ahova egy lépcső vezetett lefele. Elkezdődött a  vizsga, 10 perc után kikapcsolt a monitor amin a különböző szintek feladatsora volt látható. 5-10 perc feszült várakozás következett. Diktafont nem szabadott kikapcsolni, így nem beszélgethettünk, de azért amikor ismét kezdtem kiborulni, akkor azért ügyesen diplomatikusan meg tudott úgy nyugtatni, hogy az még a diktafonon is megállja a helyét. Azt hiszem ezt nevezik profizmusnak.:) Bár nem mindenki tud segíteni nekem a "Kérem nyugodjon meg, lélegezzen mélyeket" mondatokkal mert ha mások mondják akkor sokszor az ellenkező hatást érik el és csak még jobban nevetek, de tekintve a belé vetett bizalmam, várható volt hogy meg tud nyugtatni. 5 perc várakozás után a vizsgabiztos kicserélte a monitort, de az ép csak addig működött amíg megnéztem a képet ami a témakifejtéshez tartozott. Ennek ellenére ez már nem volt nagy akadály, így folytattuk a vizsgát. Vizsga után kicipeltek az épületből. Folytatódott a napom mint minden kedden. Kettőkor nem tudtam kijutni az A épületből így várhattam a szerelőkre, de már ez is kezd megszokottá válni.


Este kicsúsztam a kocsimból és beszorultam a komódom és a kocsim közé. Azt hittem a padlón éjszakázom. Végül becsuktam a szemem és arra a két emberre gondoltam, aki a legtöbb energiát adta nekem mostanában: Kasiára (ELTE Lengyel szakának legobjektívebb és számomra legjobbfej tanárnője) és Gergőre, a legjobb barátomra. Arra gondoltam, hogy ők biztos azt mondanák meg tudom oldani a helyzetet.. Ez a gondolat annyi erőt adott, hogy meg is oldottam. Az összes erőmet összegyűjtve felhúzta magam az ágyra és így elértem a csengőt. Innentől Márti segített. Mozgalmas egy kiddi nap volt.

Ma főleg a náthámmal küzdök. Nem jutottam be az órára mert a kocsim annyira lassú lett hogy idős emberek is megelőztek. Éjjel feltöltöm és holnap megnézik a fiúk.

19.-ig nem írok, mert holnaptól vizsgákra készülök.

Szólj hozzá!


2012.12.09. 13:37 chrzanowska3

Amikor a blogom címe kezd értelmet nyerni:)

Még a blogom indulásakor mondta nekem valaki, hogy nem teljesen tükrözöm a blogom címét az írásaimmal. Makacsságból nem ismertem be hogy igaza van, de most már tisztán látom hogy igen. Vagy talán mégsem?;)

Sajnos sokáig váratott magára ez a bejegyzés, azt hiszem megrekedtem Tegnap viszont megváltozott bennem valami: Kb. másfél év problémaáthárítás és felesleges halogatás után megírtam a lengyel nyelvvizsgát. Ez nekem nagy lépcsőfok az életemben. Még akkor is, ha már rég megtehettem volna. Vagy talán épp azért, mert ezzel lezártam valamit. Lezártam egy hosszú menekülést a problémák elől. Azt nem merem állítani hogy ez végérvényesen megtörtént, de azt igen, hogy most erős vagyok. Remélem maradt még valaki régről aki olvassa majd írásaimat és az újonnan csatlakozókat is szeretettel várom!::)

Egy kis összefoglaló az elmúlt időszakból: 2010 decemberében volt a szalagavatóm. Kisebb gikszereket leszámítva nagyon jól sikerült. https://www.youtube.com/watch?v=goyo79FPJuw&feature=plcp Az after partyn sikerült  életemben először becsiccsentenem is. 2011 júniusában leérettségiztem. ugyanezen év szeptemberétől az ELTE BTK Szlavisztika-lengyel szakát végzem. Annyira kalandos Ez az egész, hogy inkább menet közben  írok erről és nem visszamenőleg.

Szólj hozzá!


2010.07.14. 21:22 chrzanowska3

A zongorista és az utolsó vakáció

Délután megnéztem a zongoristát és az utolsó vakációt. A két film teljes ellentéte egymásnak.

A zongorista egy újabb kiváló film a ledvenc történelmi korszakomról, a II. Világháborúról. Ez a téma annyira foglalkoztat, hogy képes lennék napokon keresztül ilyen filmeket nézni. Ez egy szomorú,  szinte az utolsó pillanatig idegtépően izgalmas film, a kitartásról, arról, (Amit én a mai napig előszeretettel hangoztatok), hogy azért akármilyen kegyetlenek is voltak a németek a lengyelekkel, kivételek mindig vannak. Végülis Waldeket is egy német menti meg. Én sose bírtam a sztereotípián alapuló általánosítást, legyen szó romáról, arabról, zsidóról, vagy akár mozgássérültről. Mindig megismerés után itélem meg az embereket.

Az utolsó vakációt anyunak szedtem le. Egyszer szívesen megnézhető vígjáték, arról, hogy nem kell halálos betegség álmaink megvalósítához. Van ebben igazság, de a fimekben ez valahogy mindig egyszerűbb mint a valós életben. Azért annyira nem nagy szám hogy meg is tartsam, úgyhogy csak arra várok hogy rámásoljam anyu pendive-jára, és már törlöm is.

Most vacsi után megkerestem Kucinak az Egyszer volt az embert és már nagyon várom hogy meglegyen, mert nagyon-nagyon jó mese!

Szólj hozzá!


2010.07.14. 13:39 chrzanowska3

Torrentmánia. avagy hogy éljük túl a melegből adódó kedvetlenséget.

Ma reggel megint Facebookal kezdtem a napot, meg ma az iwiw is hozzájött, ami viszonylag ritkaság számba megy már nálam. Azt hittem csak átfutom, mert jött egy újjabb uncsi klub üzenet és ezeket én már meg sem nyitom, viszont az üzenőfalon megláttam hogy a volt osztálytársam közzétett egy linket a blogjához. Elkezdtem olvasni és fél óráig teljesen bele voltam mélyülve. Magával ragadott. Őrülök h egyre több sérült nyit ilyen formában a világ felé.

Tegnap azt írtam, hogy mindjárt lejön a Dirty Dancing 2. Lejött és meg is néztem. Most hogy van időm (nem mintha tanév közben nem neteznék eleget:-)) rákaptam a torrentezésre. A Dirty Dancing mindig is nagy kedvencem volt, vagy 10-szer láttam. A második rész megnézését azért halogattam ilyen sokág, mert sok negatív véleményt hallottam róla és nem akartam csalódni. Hát csalódtam, de pozitívan. Lehet hogy nem sok köze van az első részhez, de önálló filmként teljes mértékben megállja a helyét. Nagyon felvidított az az energia amit a nagyon jól összevlogatott zeneszámoknak köszönhetően végig éreztem a film alatt. Sok olyan jelenet volt amikor legszívesebben én is táncra perdültem volna, főleg a romantikusoknál. Az utóbbi pár hónapban egre jobban sajnálom hogy az ilyenek kimaranak az életemből. Annak azért örülhetek, hogy ez most nem a "sajnáltatom magam" korszakom hatása.

Tegnap még egy fimet elkezdtem nézni, amit ma, közvetlenül a bejegyzés írása előtt fejeztem be, az angol beteget. Komoly film, sokkal komolyabb a dirty Dancingnél.(Én aztán tudok váltani a stílusok között.:-)) Sok, részletet nem értettem, néha nehéz volt eldöntenem hogy most akkor almási gróf jó vagy sem, (én végig kitartottam amellett hogy jó) a végére azért összeállt a kép, és örülök hogy végig kitartott Katherine mellett.

Most jön egy kis lightos főtt kukorica ebédre, utána egy újabb film, A zongorista.

2 komment


2010.07.13. 17:12 chrzanowska3

Kínos a visszatérés:$

Kínos a visszatérés így kb. 1 év kihagyás után. Látom sokan olvastok, ezt örömmel látom. Kiváncsi vagyok hányan veszitek észre hogy visszatértem:-) Nem ígérek többet olyat hogy mától rendszeresen írok, majd ahogy alakul. Meg sem prbálom összefoglalni az utóbbi időszakot, annyi minden történt velem, hogy ezt egyszerűen lehetetlen lenne elmesélni. Azért ezekből sokminden hatással van rám ma is, úgyhogy lesz ami idővel kirajzolódik majd. Kicsit titokzatodnak tünhetek, de ezt légyszi nézzétek el nekem. Próbálok tudatosabban figyelni arra mit írok és hogy, persze biztos lesznek hibáim

Ma nagyoooon meleg van, és ettől nyűgös vagyok. A tegnapi gépelési mániámból (több oldalt gyakoroltam), ma már semmi sem látszik. Nem vagyok egy kitartó típus. Vagyis néha igen, de akkor mint írtam mániákusan, tegnap estére kikészült a jobb kezem. Ma félig meddig erre is fogva át Facebookoztam a délelöttöt, délután meg egy isteni pizza tán megpróbáltam letölteni a Sims 2-t sikertelenül.Viszont nemsokára lejön a Dirty dancing 2,a következő bejegyzésben leírom hogy tetszett.

Jajj, majdnem elfelejtettem! Hogy miért ma tértem vissza? Teljesen véletlenül megnyitottam Sobi blogját. (fogalmam sincs miért, hisz tudom hogy nem írja már). Ez önmagában nem lett volna elég, viszont amikor elolvastam ott V.E. kommentjét, akkor úgy éreztem írnom kell.:)

 

 

Szólj hozzá!


2009.08.09. 18:54 chrzanowska3

nyaralas-elso nap

Tegnap delutan megerkeztem a Babciahoz.

Ma reggel Subi meghozta Kingat, Jankat es Michałt. Kb. egy órat elvoltak itt, aztan 3/4 9 korul megekezett Alina, Julival. 9-kor apu elvitte Jankat,Julit es Csapó Julit egy nemzetkozi Krakkó melletti taborba, Kingat pedig haza. Subi visszament Varsóba. Michał egy órat gepezett, en addig olvastam Stephen King:AZ IRASRÓL cimu konyvet. Utana egesz delelott telefonszamokat gyujtottem az uj telefonimba. Ebedre fott csirke volt. delutan elmentunk a faluba, es meg Dziadekot is sikerult ravenni egy setara a parkban.

Igy kezdodott a ket het pihenes:)

1 komment


2009.01.30. 20:33 chrzanowska3

Torna

Bordásfalnál

 

 

 

 

 

 

Labdán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

" Bambuszban"

2 komment


2009.01.22. 18:10 chrzanowska3

Filmajánló- A bal lábam

Christy Brownt még saját szülei is gyógyíthatatlannak, mozgássérültnek és gyengeelméjűnek tartják. Egy szép napon azonban a családnak rá kell döbbennie, hogy Christy nemcsak ért, érez, de gondolkodik és iszonyú elszántsággal küzd szerettei elismeréséért. Segítségükkel emberfeletti harcot vív azért, hogy teljes értékű embernek tarthassák. A film 1989-ben a Legjobb férfi főszereplő és a Legjobb női mellékszereplő Oscar díját nyerte... (port.hu)

1 komment


2009.01.14. 16:17 chrzanowska3

Az utóbbi pár nap.

Ezekben a napokban a tanulással voltam elfoglalva. Ennek ellenére megbuktam matekból. Majd javítok.

Azóta se láttam Icát. Szerintem azt hiszi kerülöm.

1 komment


2009.01.07. 20:36 chrzanowska3

2009.01.07.

Ma nem mentem suliba, mert mosakodás közben eleredt az orrom vére. Fél órán keresztül, nagyon erősen. 10 óra körül elmentem Mártival a Kapás utcai rendelőbe. Rögtön behívtak. Az orvos mindenféle műszerekkel vizsgáta az orrom, torkom, hangszálaim és a fülem is. Ezek után megkérdőjelezte a panaszom mert sehol sem talált vért. Ennek ellenére felírt egy gyógyszert kenőccsel. Mivel az az orvos aki mondta hogy menjek a fül-orr gégészetre azt mondta hogy ne menjek suliba hátha újra rákezdi, kértem igazolást és amennyit csak bírtam feküdte.

Ma kerültem Icát, mert féltem, hogyha meglátom és átölelem vagy elsírom magam, vagy elkezdek vele beszélgetni, és sose megy haza. Nagyon rossz volt úgy elmemmi az ajtónk előtt hogy tudtam, bent van a szobában. Inkább elmentem a "télikertbe" és zenét hallgattam.

Szólj hozzá!


2009.01.06. 20:15 chrzanowska3

2008.01.06

Ma első órán nagyon kellemetlenül éreztem magam. Az igazgatóhelyettesasszony jött be a fizikatanár helyett. Kiderült hogy tegnap délután megszüntették az osztálytársam tanulói jogviszonyát mert már így is csak az volt a maradásának egyetlen feltétele ha hoz orvosi igazolást, mert iszonyú sokat hiányzott. Erre a gyerek mit csinál?! hamisít egy igazolást. Legalább okosan csinálta volna! Kiderült hogy az az orvos akinek az aláírása a papiron szerepel, nem is létezik! Én személy szerint nagyon haragszom rá, mert becsapta azt az embert, aki szinte mindent elnézett neki. Nagyon sajnálom osztályfőnököt. Nem tudom neki mi erről a véleménye, de pénteken úgyis megtudjuk osztályfőnökin. Utálom, az ilyen megbeszéléseket, mert nagyon kínos a csend.

Ma se láttam Icát, de ezt nem hangoztatom Beus előtt mert már így is bűntudata van mert utálja Csepelt, aztmondja, Ica miatta nem dolgozik. Hiába mondom hogy ez hülyeség, rendíthetetlen. Hiányzik Ica, de ez végülis olyan mintha Sopronban lenne.

Ma jött egy német lány segítőnek 3 hétre, ki fogok vele járni elektromoskocsival gyakorolni az utcán való közlekedést. Végre gyakorolnom kell az angolt!

Szólj hozzá!


2009.01.06. 08:08 chrzanowska3

2009.01.05.

Tegnap reggel rájöttem hogy kijött a porallergiám. Szólnom kell anyunak hogy szerezzen Zadetint. Nekem két évvel ezelőttig minden évben szükségem volt rá, de utána azt hittem vége. hát tévedtem.

Tegnap nem láttam Icát és úgy tűnik ez a héten így is marad mert már látszik a csepeli időbeosztás:fél 8-kor mennek és 4-kor jönnek. Bea  tegnap este feldobott. Az hogy mivel az egyenlőre titok, mert nem akarom elkiabálni.

Tegnap este megismertem a Csilla egyik internetes barátját. Nagyon jó fej, ma este is beszélünk.

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása