Ma reggel megint Facebookal kezdtem a napot, meg ma az iwiw is hozzájött, ami viszonylag ritkaság számba megy már nálam. Azt hittem csak átfutom, mert jött egy újjabb uncsi klub üzenet és ezeket én már meg sem nyitom, viszont az üzenőfalon megláttam hogy a volt osztálytársam közzétett egy linket a blogjához. Elkezdtem olvasni és fél óráig teljesen bele voltam mélyülve. Magával ragadott. Őrülök h egyre több sérült nyit ilyen formában a világ felé.

Tegnap azt írtam, hogy mindjárt lejön a Dirty Dancing 2. Lejött és meg is néztem. Most hogy van időm (nem mintha tanév közben nem neteznék eleget:-)) rákaptam a torrentezésre. A Dirty Dancing mindig is nagy kedvencem volt, vagy 10-szer láttam. A második rész megnézését azért halogattam ilyen sokág, mert sok negatív véleményt hallottam róla és nem akartam csalódni. Hát csalódtam, de pozitívan. Lehet hogy nem sok köze van az első részhez, de önálló filmként teljes mértékben megállja a helyét. Nagyon felvidított az az energia amit a nagyon jól összevlogatott zeneszámoknak köszönhetően végig éreztem a film alatt. Sok olyan jelenet volt amikor legszívesebben én is táncra perdültem volna, főleg a romantikusoknál. Az utóbbi pár hónapban egre jobban sajnálom hogy az ilyenek kimaranak az életemből. Annak azért örülhetek, hogy ez most nem a "sajnáltatom magam" korszakom hatása.

Tegnap még egy fimet elkezdtem nézni, amit ma, közvetlenül a bejegyzés írása előtt fejeztem be, az angol beteget. Komoly film, sokkal komolyabb a dirty Dancingnél.(Én aztán tudok váltani a stílusok között.:-)) Sok, részletet nem értettem, néha nehéz volt eldöntenem hogy most akkor almási gróf jó vagy sem, (én végig kitartottam amellett hogy jó) a végére azért összeállt a kép, és örülök hogy végig kitartott Katherine mellett.

Most jön egy kis lightos főtt kukorica ebédre, utána egy újabb film, A zongorista.