A lelkivilágom leírtam legutóbb a "Varsóban élni" bejegyzésben. Alapvetően nem változott semmit a helyzet, mert nem nagyon változhat sehova. Az adott naptól függ mennyire szomorít ez el, ma éppen nagyon, mivel Kaptam egy e-mailt valakitől aki csak 30km-re van tőlem, mégsem tudok elmenni hozzá. Bosszant a tehetetlenségem
Egy hét alatt 3-4-szer lépcsőztem, ami nekem elég sok. Minden alkalommal 2 emeletet mentem, kettőt le, majd vissza. 4 hónapja nem volt olyan izomlázam mint most két napig. Mindig is szerettem az izomlázat, mert az számomra az intenzív mozgás egyik jele, még akkor is, ha sokszor nem a járás, hanem a masszázs hatása. A meleg miatt sajnos nem sokat van rajtam a zárt ortopéd cipőm, a szandál is az, csak már sajnos nem tartja a jobb bokám, ami a botozásomhoz majdhogynem elengedhetetlen. Féltem is a bal csípőm, de egyenlőre rendben van. A jobb lábam is teljesen megnyugodott Emellett azért azt is megjegyezhetem, hogy a lábaim lassan minden esőt megéreznek, ahogy ezt a ma délutánit is...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.