A tegnapi napot nem jellemezném, mert nem lényeges. A lényeg az hogy semmi jel nem mutatott arra hogy ennyire boldog leszek estére! Hogy mért?
Van nekem egy 40 év körüli kedves ismerősőm, Ágota. A férjét Gergőt nem rég ismertem meg de ő is nagyon szimpatikus. Ágota és anyu kiskoruk óta jó barátok. Mindig segitettek egymásnak ha kellett. pl:ő vigyázott rám mikor anyu dolgozott. Gyakorlatilag melette nőttem fel. Azóta kevesebbet találkozunk, de a kapcsolat megmaradt. Tavaly nyáron házasodott össze Gergővel. Én sajnos nem lehettem ott, de Anyu és Kinga szerint nsgyon szép volt.
Nagyon szerettek volna kisbabát de sokáig hiába. aztán végre márciusban megfogant. valamilyen oknál fogva csak augusztusban tudtuk meg a jó hirt, de igy is nagyon boldogok voltunk, mert tudtuk milyen fontos ez számukra, elég ha Ágota életkorát nézük. Nagy izgalommal vártuk a kislány érkezését.
Na ez a nap is eljott! 2007.12.04.-én megszületett Szakács margaréta, 3610 grammal és 52 centivel.Tegnap este tudtam meg a jó hirt Kingától. Mindketten sirtunk örömünkben!
Képek láthatók:http://szakacsmargareta.blogspot.com/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Farkas Balázsné 2007.12.14. 15:45:32
Ágota · http://www.szakacsmargareta.blogger.com 2007.12.15. 22:35:29
Méghogy Budapest nagy város! Nagyon is kicsi, kiönnyű benne ismerősre találni, vagyis egy ismerős ismerősére...Köszönjük a jókivánságokat!
Ágota, Margaréta és Gergő
(a főorvos lánya és családja::))