Nemrég azt írtam, hogy a legnagyobb szívfájdalmam az, hogy nem tudok segédeszköz nélkül járni. Az ehhez való hozzáállásom változott talán a legtöbbet.
Már a második, harmadik masszázs után változásokat vettem észre a mozgásomban. Volt hogy csak aprókat, pl. könnyebben mozdult a lábam, volt hogy nagyobbak, mint például felvettem a nadrágom. Nagyon nagy örömet okoz minden kis változás és ezek is hajtanak egyre csak előre. Eleinte még reménykedtem abban hogy megindulok botok nélkül, de mára jelentőségét vesztette. Persze nem egyik pillanatról a másikra, de megtörtént. Hogy miért? Feladatom volt és van. amint egyre jobban élvezek, és az még csak emeli a dolog értékét, hogy sikereket érünk el Györgyivel. Nagy feladat volt eleinte a botozásban a lábamat használnom, mert hogy szinte csak a kezeimet terheltem le, és bár a lábammal mentem volna tovább a kezeim visszatartottak. Nem hagytam magam. bevezettem egy tervet: Napi 10-15 perc járás, de ahhoz tartom magam. Ha volt valami változás egyik napról a másikra, akkor legközelebbire más másra koncentráltam. Csak nagy ritkán volt cél a táv növelése, mert idővel rájöttem hogy ez csak a minőség rovására megy. Ez is egy új tanulság. Nem minden a több. Ahogy hétről-hétre következetesen jártam, egyre nagyobb örömöt okozott a járás, hát még azután hogy megkaptam az új cipőm! Egy felüdülés a lábamnak, és ezt gyakorlatilag is megtapasztaltam. Amint megszokta a testem hogy a jobb bokám nem dől be annyira mint azelőtt és jobban elkezdett szétoszlani a terhelés, a bal csípőm egyre kevésbé tolerálta azt amikor bedőlt a bokám. Egyszerűen fájt. Ma már nehezen viselek bármilyen más lábbelit magamon. A másik az, hogy életem része lett a botozás, és ideges leszek ha kimarad. Hogy miért tettem le az egyedül járásról, mert fontosabb az hogy minél helyesebb testtartásom legyen, és erre építsek rá bármi mást. Az új cipőben nem tudok bot nélkül megállni, azaz a helyes tartásban nem bírnak el.
Ma már nem sajnálkozok emiatt. Olyan boldogságot okoznak a bottal elért sikerek, hogy semmi esetre sem cserélném el őket semmire.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.