Mozgássérült vagyok, de van életem

Ma nem nagyon koncentráltam a tanulásra.  azzal voltam elfoglalva hogy mindenki megtudja az örömhirt. elösször letöltöttem az összes képet ami fönt van a blogon. Az egyiket kitettem a képernyre. Mindenhol leváltottam a profil képem hogy mindenki őt lássa. megirtam anyunak sms-ben a történteket plusz elújságoltam nagypapának is. Ez nem sok, de mindeközben arra kellett figyelnem hogy ne szóljanak rám a tanárok. A rajz tanárnál ez nem sikerült, de nem érdekelt. jó kedvem volt. Minden jónak végeszakad egyszer
Fél egykor felhoztam a laptopot. Úgy terveztem hogy rögtön utána megyek ebédelni, hogy ne késsem le a masszást. Amikor felértem megláttam hogy Bea bent van. Megkérdeztem tőle evett e már, aztmondta nem. Nyeltem egy nagyot és eldöntöttem hogy lekisérem, mert tudtam hogy egyre jön hozzá börgyógyász. Összeakartam szedni a cuccait, amikor hirtelen akadályba ütköztem. Tálkája és kanala az asztalon, de mosatlanul. Van tiszta, de csak egy számomra elérhetelen polcon. Ekkor a tehetetlenségtől kiakadtam. Oda mentem hozzá és könnyes szemmel szitkozódtam. Megöleltem és arra gondoltam, hogyha én most nem jövök fel, akkor talán Enni se kap. Egyszerűen elfelejtették levinn. Mikor már harmadszorra szolt hogy éhes akkor kaptam észbe hogy cengetnikéne. jött a nővér és levitte mintha mi se történt volna.
Szerettem volna délután megölelni Icát és kisirni magam, mert túl sok volt bennem a feszülzség, de ez sem jött össze, mert mindig rohant
Estére az is kiderült mért nem beszélt a Bea egész nap. Tegnap  a logopédus aztmondta hogy nem fog tudni kiejteni minden hangot. naaz már most látszik ogy ez nem igaz, de ez az 1 mondat elég volt ahoz hogy feladja. Egész este győzködtük és vvégül sikerült. Újra beszél!