Mozgássérült vagyok, de van életem

Tegnap reggel hosszú időre kiköltöztem Gazdagrétre. Egy év tűnik biztosnak és remélem nem is lesz több, mert az azt jelenti, hogy jövő ilyenkor nagyinál fogok ülni, várva a Varsói egyetem kollégiumába való beköltözést. Addig még persze  hosszú az út. Valahogy érzem ez lesz eddigi életem eddigi életem egyik leghosszabb és legkeményebb éve, de abban biztos vagyok hogy ebből is tanulok majd a legtöbbet.

A tegnapi egy hosszú, de annál pozitívabb nap volt. Mire apu kipakolt és elment, már hozta is a futár az ebédem. Már ekkor várt rám egy feladat: be kellett őt engednem. Most használtam először kaputelefont. Nem tűnt túl nehéz dolognak: felvettem a telefont, beleszóltam, megnyomtam a gombot....semmi. Zenél tovább... Csörög a telefonom, elmagyarázom a futárnak  hogy mozgássérült vagyok türelmét kérem. Próbálkozok tovább a kaputelefonnal. Már a lakótársam is segíteni próbál, semmi. Annak azért örülök hogy nem csak nekem nem megy, így nem én csinálok valamit rosszul  Újra csörög a telefonom, de kicsúszik az ölemből. A lakótársam nagy nehezen felveszi nekem majd megkérem hogy beszéljen gyorsan ő a futárral. Neki több esze volt nálam, mert egyszerűen bediktálta kapukódot. Itt fent már fel is írta magának a úr. Eldöntöttem hogy neki állok ebédet melegíteni, mert egy számomra fontos találkozó lehetősége lógott a levegőben és a kajálást minél hamarabb le akartam tudni. Talán mondanom se kell, hogy a mikrót is most használtam először. Rajta is hagytam a mikrózható edény tetejét az edényen, és egy az egyben úgy beraktam. Felpúposodott az egész tető a hőtől. Ennem sajnos a pultnál kellett és kell is amikor nincs önkéntes, mert nem tudom odavinni s kaját az asztalhoz. Két kanál hagymaleves között már javában zajlott az időpont egyeztetés Kasiaval egy délutáni találkozás kapcsán. Az utóbbi két hétben teljesen lehetetlen volt találkozás, mivel amíg én nagyinál váltam ő Magyarországra jött. Ma reggel már visszaindult Varsóba, de tegnap így is szakított rám egy kis időt. Ehhez tudni kell, még nem olyan mély a barátságunk hogy ez magától értetődő legyen, ezért még nagyobb örömet okozott ezzel.  Kinéztem a 14:17-es buszt, ott is voltam időben, de két magas is jött egymás után. Kicsit aggódtam hogy meghiúsul a találkozó, mert tudtam hogy Kasiának időre kell mennie tovább, de ő megnyugtatott egy sms-ben hogy megvár. Egy nagy öleléssel üdvözöltük egymást a Bah csomóponti megállóban. Hamar rájöttünk hogy sétálva nem igazán tudunk nyugodtan beszélgetni, így leültünk egy közeli park egyik padjára és kezdetét vette egy csodálatos beszélgetés. Hogy mitől volt csodálatos? Talán Két dologtól: Kasia azóta jó hatással van rám a pozitív kisugárzása által, hogy először találkoztam vele, az ELTÉN 3 éve.Azóta rengeteg mindenen keresztül mentem ott. Sose volt egyszerű a dolgom, de amíg ott volt, éreztem hogy ott a helyem. Talán érezte hogy egy dolgot kell tennie velem kapcsolatban: Biztosítani hogy az óráin ne mozgássérült hallgató legyek, csak egy hallgató a többiek között. Ő volt az első oktató, ő csinálta a legjobban és a legkövetkezetesebben. Nem is sokan követté sajnos. Rengeteget jegyzeteltem az óráján magamhoz képest Sose kért, de nála szívesen írtam Persze a saját jegyzeteimből nehéz lett volna tanulnom az írásképem nem valami szép, bár ő egész gyorsan kiigazodott rajta..... Bár a Varsói Nyári kurzuson voltam előadásán, az leszámítva másfél éve nem tanít már engem, többször találkoztam vele azóta, mégis talán most tudtunk a legfelszabadultabban beszélgetni, legalábbis én biztos. Végül elkezdtük megkeresni a buszmegállót ahonnan vissza tudok jönni. Kicsit elkavarodtunk, de élvezem. 100%-ig megbízok Kasiaban, így nem volt min aggódni, Menet közben tovább beszélgettünk és egyszer csak szembetaláltuk magunk egy a járda teljes szélességében terpeszkedő fát. A  legszebb hogy hosszú másodpercekig nem is láttunk ebben semmi nehézséget. Végül visszafordultunk és ennek köszönhetően megtaláltuk a megállót. Megvártuk a buszt és elköszöntünk egymástól.

Este megnéztem két "dr. csont" részt és mire az átöltözéssel együtt ágyba kerültem hajnali egy is elmúlt. Az ágam olyan magas, hogy nekem kész hegymászás. fél 8-kor keltem.....

Ma egyedül öltöztem fel, hogy Rolandnak csak a szandált kelljen feladnia rám Életemben először söpörtem is