Mozgássérült vagyok, de van életem

Utálom a hétfőt! Minden egyes hétfő után kurvára kivagyok! Korán kell kelni mint majdnem minden nap kivéve pénteken. Én már megszoktam a 6 órai kelést csak az bosszant hogyha érteném a kémiát, nem kéne elso órára mennem és elég lenne 7-kor kelni, dehát nincs ekkora szerencsém. Valahogy kibirtam. Igaz hogy hétfönkén és csütörtökönként nincs időm ebédelni mert 14:05-ig órám van és csak fél 3-ig van ebéd, de nagy gond nincs, mert anyu sok kaját pakolt. Megtudnék ebédelni ha előtte nem kéne felvinni a laptopot a szobámba, de igy lehetetlen, mert a lift nagyon lassú és readásul ahoz hogy elérjem a szobámat kétszer is kell használnom. Ha szerencsém van leérek negyed 3-ra, de olyankor már nem nagyon kapok ebédet, mert a konyhások nem szeretik ha még fél 3-kor is mosogatniuk kell.
Szóval kibirtam 7 teljes tanórát, ami nem volt könnyű mert majd el aludtam. Az tartotta bennem a lelket hogyha Ica 4-tól ráér akkor tudok vele beszélgetni, és helyre tesz a hétvége után. Igaz hogy pont hétfőn járok pszichológushoz is de szart se ér, mert nem tudok megnyilni előtte, vagy ha mégis akkor meg tiszta ideg vagyok egész idő alatt, pedig szerintem a pszichológus azért van hogy megnyugtassa az embert. Nálam épp az ellenkezőjét éri el. De tegnap se hagyhattam ki a nála lévő látogatást. Letudtam nagyjából annyival hogy minden rendben volt a hétvégén igaz hogy ez egyáltalán nem igaz, de ezt neki nem kell tudnia.
Még délelőtt irtam sms-t Icának amiben megkérdeztem tőle hogy ráér e délután. Nekem ezt mindig meg kell kérdeznem tőle mikor szeretnék vele beszélgetni négyszemközt, mert nincs aláirt szerződésem a támogatószolgálattal.  Egy hónap múlva 18 éves leszek és akkor már nyugadt leszek mert nem szidhatják le