Tegnap volt a 19. szülinapom! Másképp képzeltem el ezt a napot. Tudom hogy nem vagyok már kisgyerek es nem körülöttem forog a világ de szülinapom volt! A családomnak eszébe se jut ha nem mondom. Igaz, rajtam kívűl mindenki beteg, de akkor is! Pénzt kértem mindenkitől hogy gyűjthessek fényképezőgépre. Már meg is van az összeg, 19.-e után apu meg is veszi. Délután már jobb kedvem lett. Visszajottem a koliba, a Beával jókat röhögtünk. Azt mondta nem valószínű hogy találkozom Icával mert ma mennek elősször Csepelre mert a soproni kezelésre márciusig nincs hely, Szóval ma nagy lesz az izgalom, kapkodás, felfordulás. Mondjuk az egész hét ilyen lesz, mert naponta kétszer kell menni, mire a délelőtti kezelésről visszajönnek ép hogy megebédel már viheti is a délutánira. Mindketten nagyon kifáradnak majd, de majd csak lesz valahogy. Azért én reménykedem benne hogy találkozunk.